Nem tudtam, hogy hiányzol, egészen addig, ameddig meg nem láttalak. 

Mosolyogva lépkedtél felém, és én is mosolyogtam, bár inkább zavarban voltam, a hajamat igazgattam, a ruhámat húzogattam, és csak reménykedtem, hogy emlékszel rám. 

Emlékeztél.

Az a néhány óra, amíg együtt voltunk, olyan felhőtlen, gyermeki és őszinte volt, mint nagyon régen semmi. Lehajtottad a fejedet, és a hajadba túrtam. Megálltál mellettem, és automatikusan közelebb léptem hozzád. A közeledben akartam lenni.

Emlékeztél.

A sétálutcán lépdeltél mellettem, és a kezed után akartam nyúlni. Meg akartam fogni a kezedet, az ujjainkat összefűzni, és úgy sétálni a kellemes novemberi napsütésben. A zsebedben volt a kezed, onnan pedig csak nem húzhattam ki, pedig akartam. 

Emlékeztél.

A kellemetlen emlékekre is. Megbocsájtottál, amikor én sem tudtam megbocsájtani magamnak. Neked magától értendő volt, hogy ott vagy, hogy ott vagyok, hogy ott vagyunk, és hirtelen lett vagyunk. 

Hirtelen Grecsó kötetcímekben kezdtem gondolkodni. Megyek utánad. Mellettem elférsz. Harminc év napsütés. Nem akarlak elengedni, mert végre újra az életemben vagy, és ha az életemben vagy, akkor én boldog vagyok. 

Emlékszem.

Emlékszem rád. Arra, hogy milyen voltál kölyökként. Arra, hogy milyen voltam kölyökként, hogy boldogok voltunk, hogy moziba mentünk Húsvét hétfőn; hogy szeretted rajtam a piros-fekete kockás ingemet; hogy lehetetlenség veled egy ágyban aludni; hogy egyszer talán túlléptem egy határt, amikor hosszan simogattalak. 

Emlékszem.

Szégyelltem magam, mert a barátom voltál, a legjobb barátom, össze voltunk ragadva mint a mágnesek, és én hirtelen nem tudtam hol a határ. Csak veled akartam lenni, melletted szorosan, nagylányosan. Pedig kislány voltam.

Emékszem.

Egyszer meg akartalak csókolni, de az lett volna az első, és nem tettem. Nem mertem. Meg aztán azt sem tudtam, tudnál-e rám lányként nézni, és ezt azóta sem tudom. 

Emlékszem.

Ugyanakkor szeretnék a jövőbe látni, és kitalálni, hogy mi lesz. Mi lesz veled, mi lesz velem, mi lesz velünk. Lesz-e velünk? Tudnál-e rám lányként, nőként, társként tekinteni? Akarsz-e az életedbe?

Jössz utánam?

Elférünk egymás mellett?

Hány év lesz a napsütés?